Rózsaszínű szemüvegben
láttam meg a napvilágot,
én sem hiszem gyakran még el,
amit abban néha látok.
Karon ülő gyermek voltam,
mikor kicsi lett e világ,
azért, hogy én jobban lássam,
felírtak hat dioptriát.
Megszédültem kitekintve,
a szódás üveg lencsémből,
rózsaszínű üveg mögül
az egész élet megszépül.
Viseltem én ötven évig,
bár néha-néha levettem,
mára bizony rádöbbentem,
sokszor naiv lehettem…
Foncsorozott szemüvegem,
szépen, lassan elteszem,
becsaptak már olyan sokszor,
hogy rámehetne életem…
Sorok között van a lényeg,
csak merengj rajta csendesen,
ezt a csaló, színes lencsét,
én többé fel már nem veszem…
8 hozzászólás
Szia Tibi!
Jó látod Te a dolgokat, rózsaszín szemüveg ide, vagy oda. Csak én látlak itt mostanában,nagyon ritkán.:-)
Szeretettel:Marietta
Szeretettel köszöntelek kedves Marietta, ebből az alkalomból.
Volt egy "kis" gondom… Le kellett vennem a régi szemüvegem. Látod megpróbálok újra veletek is lenni. Talán rendeződnek dolgaim.
Szeretettel: Tibor 🙂
Időnként azért egy kicsit tedd vissza azt a szemüveget, néha nem árt.:o))
Vagyunk ezzel így egy páran.:o)
Igen kedves Zsolt, néha nem árt…
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél: Tibor 🙂
Bizony jó az a szemüveg, mert néha csak azzal látod a szépet, ami meg a naivságot illeti, hát inkább naiv mint törtető, mindenkin átgázoló, stb. Én így látom, és úgy, hogy a versedet 5-össel jutalmazom. Csak mert én is szemüveges vagyok, és már nekem sem sok hiányzik ahhoz a bizonyos 50 évhez. Lehet, hogy akkor én is leteszem? 😀
Szeretettel Era
Kedves Scherika!
Majd meglátod akkor, hogy le kell e tenni…
Köszönöm szépen az értékelést!
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Elmerengtem a verseden.Én levettem a rózsaszín szemüvegemet régen.Néha jó lenne felvenni,
csak nem találom.
Barátsággal:Ági
Keresd meg gyorsan kedves Ágika!
Jó az néha.
Barátsággal: Tibor 🙂
( Az ötvenedik szülinapomon regisztráltál be! Üdvözöllek ebből az alkalomból! )