Kitárt karjával ringat az őszi szél,
Csontomba ismert hideget költöztet.
Aki mindig csak szebb nyarakat remél,
Gitárt rozsdás húrokba öltöztet.
Pengetni próbálja dalát víg időknek,
de nem szólhat szép hang indokolatlanul.
A rozsda ideje érkezik csontba, mit kinőttek.
Rengetni vért akarók választották dalul.
2 hozzászólás
Kedves Gábor!
Egyedi mint minden versed.Nem egy átlag vers ez sem.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy ennyi idő után is még betérsz verseimhez.
Öröm, hogy még mindig van olvasóm.
Üdvözöllek,
Gábor