Rozsda marta a ház
Bús, borongós reggel,
Rozsda marta cseppek,
Rőt színű festékkel.
Oly távolra mentél
Most is egyre várlak,
Akkor még nem tudtuk,
Útjaink elválnak.
Sors útja tövissel
Kirakva, borítva,
Rozsda marta cseppek,
Fénytől elárvulva.
2 hozzászólás
Évikém, nem tévedés, hogy szép versedet a természetiekhez tetted?
Olyan a tartalma, hogy beillene még egy kissé szomorú szerelmes versnek.
Attól függetlenül, hogy hol van szép és nekem nagyon tetszik a versed.
Szeretettel olvastam!
Kata
Kata jó a meglátásod. Köszönöm, hogy meglátogattál. Éva