Rozsda Rózsák Forradalma
szétszórva az asztalon
viasz vászon színfoltja
vinnyog már egy dallamon
öreg Nietzsche vagyok – Kín
kisír belőlem Isten neve
széthulló szaténként térdepli
száját egy feslett ima heve
Kikopott Jézus-szemekkel
bambán bágyad rám a kutya
ha koldust fal foltos félsszel
marja bogarát ős Tunya
tornyos templomtéren jajgatsz
te vagy a Sátán, én 6 vagyok
fordított ruhába tömt ember
szög, amin átlépnek a Nagyok
Nincstelen téli borúban
feltört oltári szentség
ateisták között hívő
Munkából húzott Restség
Galamb a Vörös-tengerben
Margó utánra maradt szó
az Engedelmes Diákság
bősz ellenére hallatszó
Rozsda Rózsák Forradalma
szétszórva az asztalon
viasz vászon színfoltja
vinnyog már egy dallamon.