Túl a világ peremén,
Hol kelet a nyugattal
Összeér, szerény hajlékom áll.
Kertemben az örök remény
Virágainak illata lengedez,
Életem telén túljutottam már.
Hozzám jöttél, vártalak, hazám
Ott lelem, hol Véled élhetek,
Katám, boldogságunk árad.
Jönnek majd a gyermekek,
Vidám zsivaj, pezsgő kacagás,
Fellegek nem érintik otthonunk.
Életálmunk ennyi csak,
Kéz a kézben, együtt úton
Pillanat, s csodává leszünk.
1 hozzászólás
Szép verset írtál, szép reményekkel.
Szeretettel üdvözöllek: Kata