Fáj, hogy nem látlak,
Hogy nem hallom a hangod.
Bárcsak itt lennél most, bárcsak..
Hisz te alkotod az összes gondolatom.
Az agyam leblokkol, megáll egy ponton,
S onnan nem tud mozdulni.
Ugyan azt a lemezt játsza folyton és folyton,
S én sem bírok elfordulni.
Innentől a szívem vinne tovább,
De kő nehéz lett és inkább lehúz.
Lehúz a mélybe, s elnyel a homály.
Ő sem tehet többet. A fájdalomtól komor lett és bús.
A lelkem meg csak remél,
Bízik a sok rossz ellenére.
Hogy egyszer majd visszatérsz,
És akkor minden fájdalmamnak vége.