izzik és forr a vérem,
sistergő léptű árnyak
ma sámántáncot járnak
köröttem hull a pernye,
szikrák pattognak egyre,
nincs füst csak tiszta lég,
mert szívem az mi ég
dobbannak képzelt lábak,
szárnyuk nő most a fáknak,
különös illat terjeng,
elűzhetetlen itt leng
az álom bűbájt dúdol,
képet idéz a múltból,
a léptek csak dobognak,
tangózni hív a holnap
4 hozzászólás
Olyan magávalragadó hangulatot idéztél, hogy szinte hallom a sámándobok hangját. Öröm volt olvasni, mint mindig. Szeretettel Era
Szia Era!
Köszönöm szépen, nagyon örülök :)))
Szeretettel: Éva
Nagyon tetszett, főleg a befejezés! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Drága Panka – köszönlek :)))