Sötét fellegek gomolyognak,
gonosz sárkány tüzet okád,
kezem fülemre tapasztom,
az üvöltés még azon is átjön,
nem hallgatom szívesen,
mégis áttöri hallójáratom,
ellökném, de nem bírom.
Mindennap újra támad,
rálépnék fejére, de erősebb,
nem bírok vele, fellök,
újból erőre kap és elnyel…
Már nem fáj. Nem érzek semmit,
egészen felemésztett.
Kész, vége, pont.
2 hozzászólás
Szia Melinda!
Félelmetes érzés lehet a megsemísítő erőszak átélése, még gondolati szinten is.
Kiválóan érzékeltetted.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Kedves Ildikó!
És még finom is voltam és nőies a megsemmisítő erőszak leírásában 🙂 Köszönöm véleményed!
Szeretettel olvastalak én is!
Melinda