Sarokban

A sötét sarokban motoszkál
valami.
Talán pincebogár apró lábai
kaparnak.
Vagy egy dongó esett a falnak,
s most a rezzenetlen csöndben
kivár.
Lehet, szárnyatört kismadár,
ki megmaradt tollával
magáról fájdalmat
sepreget.
Vagy pillangó, kit bájos
lepkeháló kergetett,
s most sunyít, míg hernyóvá
válik,
s a csapdából csöndesen
kimászik.
Vagy én vagyok,
mint sarokba állított
kisgyerek,
ki sakkfigurával karcol
a falra képeket.
Várja a szót, hogy előjöhet,
s ő kéretlenül is
megbocsát mindenkinek.