Van az úgy, hogy semmi nincs tovább,
Hogy egészen megdermedsz tőle,
Hogy nem tudod, mi lett ostobább:
Az érzés, vagy te, mert nem futsz előle?
Van az úgy, hogy megdobál az élet
És tartani elég nehéz önmagad,
Figyelned kell, a lelked hogyan éled,
És figyelned kell, hogy szól a szavad,
És megfeszülsz színleléstől mára,
Lássák csak, hogy nagy baj nincsen itt,
Elég, ha te tudod, mi volt az ára,
Míg azt mondják, hogy az írás átsegít.
El ne gyengülj. Megmondták: erős vagy.
És várd csak azt, aki feloldozna végre,
De nem jön, mert ő is magadra hagy.
A földre se nézz. Se fel, az égre.
6 hozzászólás
És van az úgy, hogy a tered elfogy,
Vagy megáll a végtelen idő,
De te soha ne hidd el, hogy
Rácsok közt él a szárnyaló jövő
Tetszett a versed.
Üdv:
Millali
És úgy is van, hogy depressziós dal,
riadt és fázósan borzongató
érzések között az ember meghal
szinte, de aztán mégis újra jó…
Köszönöm nektek, nagyon kedvesek vagytok!
Miléna
Nagy mondani valója van a versednek! Nagyszerü aqlkotás, és szó, mi szó szeretem a gondolataidat.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen, kedves Selanne!
Szeretettel, Miléna
És van az úgy is, hogy rettegve élsz,
a körből a kiutat nem leled,
hogy élve temet el a teher, félsz,
de tudod: vár valaki, ki szeret…
Gratulálok!
Jox