Se hang, se csend, se moccanás

Se hang, se csend, se moccanás,
Csak egymás lélegzete.
Emlékül e perc oly’ csodás,
Hol bágyadt, hol felcsapó villanás;
Élek-e én, és élsz-e te?

Se moccanás, se csend, se hang,
Figyelem bőröd bőrömön.
Suttogásod, mint kis harang,
Mi nélkül lelkem sírva pang,
Mert nélküled nincs öröm.

Se moccanás, se hang, se csend,
De két karom nyitva vár,
Bánatod köztük pihend.
Együtt nézzük, hogy áll kifent
karddal az idő. Megszólalni kár.