Se veled, se nélküled

Sírnék, de nem jönnek a könnyek…
a fájdalom mosolyt fagyaszt arcomra,
s amint látom szemedben a bánatot,
legszívesebben meghalnék.
Kiraknám a szívem az asztalra,
de visszaadnád, hadd fájjon tovább,
hisz nem kell már. Vagy mégis?
Kéne, de nem mondod, mert neked is fáj?
Ments ki innen!
Nyújtsd a kezed,
húzz ki a pokolból, és szeress!
De hát, pont ez az…
eltűnt a szívedből a szerelem…
Bennem megvan, de kínt szül.
Mert szeretlek, egyetlenem.
S nem tudom, meddig bírom még,
hogy se veled, se nélküled…