Seb

("Washington államban 1977-ben egy különleges
leletet találtak: egy masztodon teljesen ép csontvázát,
amelynek egyik bordájába
egy lándzsahegy volt beágyazódva.
Későbbi vizsgálatok kimutatták,
hogy a csont begyógyult a lándzsahegy körül,
így az állat minden valószínűség szerint
túlélte a vadász támadását.")

(én meg 1977-ben, fejemen egy jókora sebbel, a Tétényi úti kórházba kerültem)

és visszahullok ’977-be
szedem lábam az esti peronon
elgáncsolnak – – – egy betonkocka éle
kettéhasítja MOST a homlokom

a kelenföldi pályaudvar hallgat
s a lakótelep panelólai
nem suttogják a véres sebvonalnak
hamar begyógyul menj Szokolay

de ki dönti el mi jobbra mi balra
a szakadékban hol a menedék
és meddig zuhan aki nem akarta
hogy már senki se ismerje nevét

ahogy szólítasz beleszúr a szádba
naponta góglizod hogy élek-e
és kalkulálod mennyi lehet hátra
a szánalomnak gúny a lényege

de ki dönti el mi jobbra mi balra
és igen nem és örökké soha
a 77-es fénygömb letakarva
egy vascső ordít állj meg ostoba

és visszatérül minden önmagába
áttolnak majd egy fehér kilazult
kocsin az óceán partjára
hogy hihessem csak ez az igaz út

de ki dönti el ki jobbra ki balra
post mortem osztott elvi posztokon
marakvó élők nyomát eltakarva
időtlen állok —– jámbor masztodon