Szeretném, hogy mesélj,
ezeregy éjjelen,
szeretném, hogy legyél
örökre énvelem.
Ne engedj aludni,
csak álmodni ébren,
midőn szíved minden
dobbanását érzem.
Varázsszőnyeg legyen
vágyainknak szárnya,
repítsen el oda,
hol perzsel a lángja.
Mindegy, hogy mit mesélsz,
csak itt legyél velem,
ne hagyjál magamra,
simogasd a kezem.
Nem kell csodalámpás,
nem kell a szelleme.
Hallgatlak csendesen…
Szerelmed kellene!
Nem kell kincses barlang
vakító varázsa,
csak legyünk már boldogok,
egymásra találva!
8 hozzászólás
Kedves Tibor!
Ez így igaz.A tiszta szerelem, nem mérhető kincsben, gazdagságban. Az egymásra találás maga az. Szép vágyakozó a versed .Találok benne értéket.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen, hogy olvastál kedves Marietta! 🙂
" Mesélj, mesélj és én hallgatom…" Demjén Ferenc, 1001. éj című dala azonnal beugrott versedet olvasván, kedves Tibor. Lehet, hogy az ihlet is onnan jött? 🙂
Ha mégsem, akkor sincs baj, hátha meghallja Seherezádé. 🙂
Gratulálok ismételten: pipacs
Igen kedves Pipacs, ismerem ezt a zenét. A vers olvasása közben, ezt hallgatva, jól összeillenek.
Köszönöm szépen, hogy ismét véleményeztél.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Szerelmes versed – szerintem minden, verstani szempontból is – megfelel, szépek a rímjeid, s a régi magyaros hatszótagos sorokkal a ritmusok… Ötösre értékeltem.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm szépen kedves Katika! 🙂
Emlékszem még erre a versedre, örömmel olvastalak most is. Tetszik az a hangulat, ami átjárja, meg mellesleg a mesés Kelet.
Zsu 🙂
Köszönöm szépen kedves Zsu! 🙂