Itt most újra virágba
borult a cseresznyefa.
Bontja szirmát sok virág.
Ragyog és zeng az élet,
selyemszárnyat nyit az ég,
és mintha mosolyogna,
úgy énekel odafent.
Itt lent a szálló évek
csak úgy futnak, rohannak,
a remények elfogynak.
Az emlékek szépülni
látszanak, és ragyogni
a romos, szürke falak.
Itt most a cseresznyefa
árnyékában múlt képek,
dalok, szavak csillognak,
és aranyba öltöznek
a rút, fájó emlékek.
Az elhomályosult szem
nem akar már semmit sem
jobban, mint újra látni
a múltat, s emlékeket.
2 hozzászólás
(L) igazán gratulálok! nagyon szépen kifejezted, azt amit akartál. látom, érzem, azt amit mondani szerettél volna!
további ilyeneket!
Köszönöm, hogy olvastál!:)
Üdv.: Móricz Eszter