Semmiség..

Fénycsomagban érkezett,
apró fénykísértetet
Mozgatott a képzelet..
Roppant apró reggelen,
Felhő fázott féktelen..
Csóró esőcseppeken
Csúszkáltunk, de nesztelen..
Égi szürke számvetésen,
összegeztük már ebédre
mennyit ér az életünk..
Elfelednek, mint letűnt,
komposztsír-keresztes álmunk
mint avarral, összeállunk,
föld leszünk a végeken,
várárok, vagy szénelem
kémikus kísérleten,
szerves létünk vízmosásban,
megfürdünk a nincstovább-ban,
s hangra hanggal némaságban
áttörjük a némagátat..,
mint a szélvész vad folyója,
nyargalunk, mint harci Trója
utolsó nagy ütközetben
újra létbe sütve egyben
cukrász süteménye lettem..
apró édes semmiség…