pompás az idő, így nyár elején.
Mezítláb sétálok,
szívemben dallamok,
s dúdolva ballagok felhők tetején.
Elfeledett, kócos kis ösvényeken,
kacagva törve át sövényeken.
Egy tisztáson megállok,
lepkéket számlálok
meg katicát zöldneszű növényeken.
Vén fák árnyas ágai átkarolnak,
szellő szőtte mesékről dalolnak.
Csak hallgatom némán,
s hatása énrám
kimondhatatlanul megnyugtató.
A természet langyos ölelésében,
virágszőnyeg puha kényelmében,
szivárványszárnyára vesz az álom,
s messze repít, túl minden határon.
16 hozzászólás
Szia!
Tetszik a vers, könnyed a hangulata, amit elég ügyesen visszaadsz. Vannak nagyon jó rímek, viszont vannak olyanok, amik kicsit döcögnek, ezért kirántanak a versből.
“Egy tisztáson megállok,
lepkéket számolok”
Pl itt. Szerintem ne elégedj meg azzal, ha csak az utolsó mgh stimmel. Nagyon ügyes rímeid is vannak, ilyenekkel ne törd meg. Ez csak egy ötlet – pl. ha azt írod, hogy “számlálok”, máris teljesen összecseng.
Viszont tényleg nagyon tetszett! Már a címe felkeltette az érdeklődésem, mert az is nagyon jó! Gratulálok!:)
Kedves Velencia:)
Tanácsodat megfogadtam, köszönöm, hogy itt jártál:)
Tetszik a vers hangulata, s hogy a békés andalgást követi a könnyed forma is. Kiemlendő, ahogy a forma változik az utolsó versszakban, s érdekes a párhuzam, melyet felfedezni vélek az andalgó többi rész cselekvő igéi közt, illetve az utolsó versszak mintegy letelepedése közt, melyben már az álom veszi át a cselekvést, az repít tovább, mintha a sétát abbahyagyva letelepedett volna a lírai én, hogy az álmok mezején folytassa tovább az andalgást.
Különösen tetszett a “zöldneszű növényeken” szókapcsolat.
Kedves Áfonya!
Nagyon tetszik a versed a jó érzést át lehet venni a sorokból.
Nekem tetszik!
Üdv!
Áldás!
Regős
Szia:)
Elringatott, és megnyuktatott a versed!Nagyon tetszett.Gyönyörűek a képek!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Hogy a rímekkel probléma van? Hát igen, de kinek ne lenne, vagy kinek ne lett volna valamikor gondja vele. A vers hangulata jó, tetszik.
Szép:) Jó érezni, ahogy meseelemű tájacskádon szétfut a tekintet. Messzi mezők, amit a lélek kútjai borítanak zöldbe. káprázatok amik belőled verödnek a készen kapott vászonra amit elhúz előtted a világ szalagkorlátja.
Úgy jó, ahogy van. Sőt szép.:) Szeretem a természettel foglalkozó verseket. A tiéd nagyon jó, "kimondhatatlanul megnyugtató".
Üdv: Colhicum
Szia!
Ez olyan mesebeli, és jó a dallama… 🙂 Kedves vers!
Kini
Mesésen szép vers! Öröm volt olvasnom kedves Áfonya! Gratulálok!:)
Kedves Áfonya
Örülök, h engem is szivárványszárnyára vett az álmod és h messze repített túl minden határon. Igazán szép vers, magávalragadó szó szerint. Gratulálok.
Áfonya! Csak gratulálni tudok ehhez a versedhez, mert nagyon szép képeket alkottál! Öröm volt olvasni! Üdv: Lily Allen
Mindenkinek köszönöm, hogy megosztotta velem becses véleményét:)
Kedves Afonya,nagyon tetszett ez az alkotasod….egyszer irtad volt nekerm,tetszenek irasaim…most csak azt tudom irni…a TIEDEK meg erdekesebbek…szivbol gratulalok…szeretettel,tisztelettel,SANKASZKA a csodas ERDELYbol…
Kedves Sankaszka!
A csodás Erdély örülhet, hogy otthont adhat egy olyan szeretni tudó szívnek, mint a tied:) Örülök, ha olvasol, mert mindig olyan őszintén kedveseket írsz:) már az is boldoggá tesz, hacsak félig gondolod komolyan:-P
Üdv: Áfonya
Bársonyos hangulatot teremtettél…
Szép ez a nyár….Szép a vers…
d.p.