Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
– cirógató fényben – becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad!
Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek…
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul:
szeretlek.
6 hozzászólás
Gyönyörű! Mindig kell, hogy az őszinte, szerelmes szavakat nap, mint nap egymás fülébe suttogja az ember. S legyen olyan, mint egy símogatás!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm, kedves Fél-X a megerősítést!:)
Nagyon szép, kedves Zsanett, nem a rímek, nem a forma, hanem az utánozhatatlanul bensőséges hangulata…
Gratulálok!
Kedves Zsanett!
Finom szeretetet áraszt versed, ez a szerelem.
Szép napot kívánok:Marietta
Nagyon szép…, szerelmes. 🙂
Szeretettel olvastalak: Tibor
Nagyon kedves, lágy hangulatú vers.:)
Gratulálok hozzá!
Szeretettel;
MissGM