Jaj, Istenem, de mekkorát tévedtél,
Mikor minket, embereket terveztél.
Erőszakból s irigységből alkottál,
A maradt helyre kapzsiságból pótoltál.
Szívtelen, kegyetlen lények lettünk,
Kik a gonoszság kenyeréből ettünk.
Jaj a gyenge, vérző lelkű embernek
Rég megbánták, hogy a földre születtek.
Tudom, láttam, mire vagyunk képesek,
Hatalom s a pénz zsarolja lelkünket,
Kegyetlenség tépi szét az életünk,
Bosszú és a gyűlölet a végzetünk.
Felhőtrónon foghatod a fejedet,
S nézheted az elbaltázott művedet,
Elrontottad azzal ezt a világot,
Hogy az embert bűneiért megváltod.