Anyám, ne sírj ha elmegyek,
ha elmegyek, és vissza nem jövök;
ne tõlem kérd számon az életet,
én nem vagyok sem biztos
sem örök.
Ha hívogatnak furcsa fák,
bozontos arcok,
keserû lakomák,
ha vár rám dal, tánc,
rekedt kacagás,
kevés bennem a csönd,
és sok az akarás.
A nem-tudom-miért-meddig-hogyan
féktelen kavargása,
nyugtalan
vérem, vágyam síró,
zavaros mámora;
anyám, ha elmegyek,
ne kérdezd meg: hova.
Kulcsold össze halk mosollyal kezed,
mormolj egy fohászt hittel,
tiszta hittel;
anyám ne sírj, ne sírj!
Ha elmegyek,
elhagytak az istenek.
2 hozzászólás
Ettől a verstől kirázott a hideg… talán, mert én is voltam a szüleimmel ilyen helyzetben…
Nagyon szépen szólsz… többször elolvastam, és egyre jobban tetszik, pedig már elsőre is nagyon jónak találtam…
Tényleg jó, nekem is tetszik.