Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.
Sírig tartó szerelem
By Beri Róbert
3 hozzászólás
Egy kis információ, ez életem harmadik verse:-))
A dátumról látni, hogy régebbi vers. Más írásaidat is áttekintve látom, hogy a szabad versformát kedveled. Ez a vers és a többi is szép, szabatos, magyar nyelven íródott, ami számomra különösen tetszetős.
Olvasva a bemutatkozásodat, csak gratulálni tudok, hogy a művészettel – köztük az írásművészettel eljegyezted magad, s pártfogás alá veszed azokat, akik azt művelik.
Szeretettel üdvözöllek itt a napvilágosok körében.
Kívánom, hogy érezd jól magad, és sok szép alkotásoddal gyönyörködtess bennünket.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Kedvelem a kötött formákat is, de erről talán már megbizonyosodtál. A verseim nyelvezete miatt szoktam kritikákat kapni, de nekem ez tetszik, szeretem a régies kifejezéseket is.
A tehetségkutatás, az irodalmi életben való tevékenykedés számomra küldetés.
Köszönöm soraid. Igazán jól érzem magam a napvilágon:-))