Ne sirjál ,kisfiam,ne sirjál kérlek!
Talán majd holnap több szerencse érhet
Végre munkát kapok,könnyebb lesz az élet,
S szétfoszlik örökre ez s koldus végzet.
Ne sirjál .édesem ,ne sirjál kérlek!
Ne sirjál,kisfiam,ne sirjál többet!
Elmegyek a városba ,hogy cipőcskét vegyek.
Jó anyád sirjára szép virágot vigyek.
A patikus bácsitól orvosságot vegyek.
Ne sirjál ,édesem,ne sirjál többet.!
Ne sirjál,kisfiam,ne sirjál kérlek!
Királyfi leszel,büszke nemes lélek.
Csak feküdj le ,lelkem, csak aludj el kérlek,
Úgy égetik szivem e lázban égő szemek.
Ne sirjál édesem,ne sirjál kérlek!
Ne sirjál,kisfiam,ne sirjál kérlek!
Látod ,a szerencse elhagyott végleg.
Meséld el anyádnak mily erőst szeretlek,
S örökre titeket a szivembe temetlek.
Ne hallgass,könyörgöm,sirj árva lelkemnek!
Nem sir a kisfiam,nem sir már többet,
Kihunyt parázsszive,hatalmas nagy köd lett.
E sürű.sötét légben nem látom a létet
Mely még reményt adhat ,hogy előre lépjek.
Vajon ha meghalok,még együtt temethetnek?
5 hozzászólás
Kedves Székelyke!
Még jó, hogy odaírtad, hogy csak fantázia szülte, egy szomorú hangulat.
Mint egy ballada. Nagyon szép, szomorú.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm kedves szavaidat,tisztelettel:Székelyke
Szia székelyke!
Engem nagyon meghatott, igazán jól kifejezted az érzéseket.
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Szia!
A vers olvasásakor visszaléptem József Attila gyerekkorához. Nekem ezt idézte.
Fájdalmas. Remélem tényleg "csak" hangulat-szülemény! És soha de soha ne legyen igaz!
Megrázott, szívből jövő, szívhez szóló, őszinte, mint te magad mindig, szekelyke! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Remélem én is, hogy soha-soha nem válik valóra ez a fájdalmas, szomorú
történet.
Köszönöm, hogy olvashattalak.