Ez itt a nyugalom világa,
holtakért gyúlnak a gyertyák,
értük szól ajkakon az ima,
szívekben őket siratják…
Sírok között, amerre járok,
hidegen fúj az őszi szél,
kabátom alá mélyen bújik,
lelkemnek hosszasan mesél.
Idézi az elmúlt időket,
amelyek régről zengenek,
nagyot sóhajtva továbbszalad…
Csendesen összerezzenek.
Hűvösen érint lehelete,
fázósan, némán lépdelek,
s érzem, amint áradnak bennem
örökszép, fájó emlékek.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Ilyenkor felélednek bennünk a szunnyadó emlékek, felélénkülnek, jobban fájnak.
De hiszen ezt írtad meg gyönyörűséges versedben. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel
Ida
Szia Judit!
Éppen ezt érzem, úgyhogy csatlakozom gondolataidhoz. Egyébként didergek, mert fáj a közelgő november szele. Régebben másként dúdolt, de egy ideje kikészíti csontjaim talán azért is, mert öt év után se tudtam feldolgozni, a megfelelő helyre tenni veszteségem.
Kemény időszak ez nekem, ilyenkor kicsit meghalok. Nem is kicsit. A sírok közt bóklászva nem könnyű az életre törekedni, de igyekszem.
Mélyen érintett ez a vers, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedve Judit!
Sokunk kilátogat a temetőkbe, a csendes emlékezésé lesznek az elkövetkezendő napok.
Szép verset írtál az alkalomra.
Szeretettel:Marietta
Nagyon letisztult, szép a versed.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Igen, a temetőben épp így érzem én is magam. Szépen írtad le kedves Judit!
szeretettel-panka
Kedves Judit!
Engem az a hangulat fogott meg, ami a versed körülöleli. Fájó, de mégis szép emlékekről mesélsz… ez az ünnep mindannyiunkat megérint. Jellemző képekkel ábrázoltad a versben az ünnep hangulatát. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Judit!Gyönyörű a versed!Az én lelkem is megérintette!
"a régi emlékek egyre szebbek lesznek" -ennek így kell lennie.Fájó, de szép és ez a lényeg!
Szeretettel:Erzsi
Köszönöm, hogy itt jártatok és olvastátok!
Szeretettel, Judit