Azt mondtam szeretlek, s ez így is volt.
De a szeretet csak a jelenben tud élni,
a múlt szeretete halott.
Mellé temettem magam,
elhagyva téged,
mint rossz szellem kisértenélek,
de nem hagyod.
Kedves Ildikó! Bonyolult dolog ez a szerelem! Az ember magának bonyolítja! Ellentmondásait jelzik a következő sorok: "a múlt szeretete halott" és: "mint rossz szellem kísértenélek, de nem hagyod" Akkor tehát mégse halott teljesen! ??? Az ember csak akarja, hogy az legyen, de visszakísért, tényleg úgy, mint egy nyughatatlan, sírig kísértő szellem. Elképesztő észlény az ember 🙂 Akár görbe tükör is lehetne: ilyenek vagyunk! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Ha most válaszolok neked, "visszabeszélek" hozzád a múltba, az én jelenemből.
Oda, ahol lelked egy megszilárdult darabját hátrahagytad, s amihez talán soha nem fogsz visszatérni, s én itt maradok vele egyedül.
Te már rég más írásokat olvasol, vagy egész mást csinálsz, de én nem követlek, mert azt szeretném hogy itt beszélgessünk tovább, s ragaszkodom ehhez. Ez egyenlő az elhagyással. Úgy hagylak el, hogy lemaradok, nem tartok veled.Vissza kell jöjj, ide ha még beszélgetni akarsz velem.
De ha meglátod a legutóbb történt ablakban hogy írtam itt, talán hagyod magad "kísérteni", s visszatérsz.
Ha élni akarok ezen az oldalon, követnem kell az eseményeket, változnom kell, különben…
egyedül maradok!
Valahogy így van ez a szerelemben is. Mikor már tudtam mit teszek, nem "kellett" tovább tennem.
Képes voltam hagyni, hogy múljon! Csak így maradhattam valamennyire is élő.
Szeretettel:
Ildikó
Értem én kedves Ildikó, hogyne érteném a példabeszédet! Egyszeribe' más megvilágításba helyezte….de akkor is! A szerelem és az asszonylélek roppant bonyolult 🙂 Maradok lelkem megszilárdult darabjaiból összerakva szeretettel: én
jah, különben nem hiszem, h össze kell kapcsolnod. Nem muszáj változnod, hogy "élni". tudj itt. Bőven elég. Persze fejlődünk, amíg élünk. Minek kéne?
Remélem nem vetted zokon hogy magyaráztam itt neked a verset, de lehet hogy csak arra "használtalak" hogy megnézzem, mit is akartam kifejezni, s ez mennyire sikerült?
Teljesen igazat adok neked abban, hogy a szerelem és az asszonylélek bonyolult, hisz mind a kettőt magamon tapasztaltam, tapasztalom.
Hogy összekapcsoltam,(ahogy Mákvirág mondta mással kapcsolatban, más helyütt),a szezont a fazonnal,
az azért lehetett mert bennem ez így jelent meg itt, mint egy "egyszer használatos" gondolat, ami eldobható, de általa, következményeként pedig egy igen nagy felismeréshez jutottam el egy másik versemmel kapcsolatban.
Mellesleg rájöttem arra is hogy mennyire utálok változni.
Szeretettel a megértésedért:
Ildikó
12 hozzászólás
Kedves Ildikó! Bonyolult dolog ez a szerelem! Az ember magának bonyolítja! Ellentmondásait jelzik a következő sorok: "a múlt szeretete halott" és: "mint rossz szellem kísértenélek, de nem hagyod" Akkor tehát mégse halott teljesen! ??? Az ember csak akarja, hogy az legyen, de visszakísért, tényleg úgy, mint egy nyughatatlan, sírig kísértő szellem. Elképesztő észlény az ember 🙂 Akár görbe tükör is lehetne: ilyenek vagyunk! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Ha most válaszolok neked, "visszabeszélek" hozzád a múltba, az én jelenemből.
Oda, ahol lelked egy megszilárdult darabját hátrahagytad, s amihez talán soha nem fogsz visszatérni, s én itt maradok vele egyedül.
Te már rég más írásokat olvasol, vagy egész mást csinálsz, de én nem követlek, mert azt szeretném hogy itt beszélgessünk tovább, s ragaszkodom ehhez. Ez egyenlő az elhagyással. Úgy hagylak el, hogy lemaradok, nem tartok veled.Vissza kell jöjj, ide ha még beszélgetni akarsz velem.
De ha meglátod a legutóbb történt ablakban hogy írtam itt, talán hagyod magad "kísérteni", s visszatérsz.
Ha élni akarok ezen az oldalon, követnem kell az eseményeket, változnom kell, különben…
egyedül maradok!
Valahogy így van ez a szerelemben is. Mikor már tudtam mit teszek, nem "kellett" tovább tennem.
Képes voltam hagyni, hogy múljon! Csak így maradhattam valamennyire is élő.
Szeretettel:
Ildikó
Értem én kedves Ildikó, hogyne érteném a példabeszédet! Egyszeribe' más megvilágításba helyezte….de akkor is! A szerelem és az asszonylélek roppant bonyolult 🙂 Maradok lelkem megszilárdult darabjaiból összerakva szeretettel: én
jah, különben nem hiszem, h össze kell kapcsolnod. Nem muszáj változnod, hogy "élni". tudj itt. Bőven elég. Persze fejlődünk, amíg élünk. Minek kéne?
Kedves, drága Bödön!
Remélem nem vetted zokon hogy magyaráztam itt neked a verset, de lehet hogy csak arra "használtalak" hogy megnézzem, mit is akartam kifejezni, s ez mennyire sikerült?
Teljesen igazat adok neked abban, hogy a szerelem és az asszonylélek bonyolult, hisz mind a kettőt magamon tapasztaltam, tapasztalom.
Hogy összekapcsoltam,(ahogy Mákvirág mondta mással kapcsolatban, más helyütt),a szezont a fazonnal,
az azért lehetett mert bennem ez így jelent meg itt, mint egy "egyszer használatos" gondolat, ami eldobható, de általa, következményeként pedig egy igen nagy felismeréshez jutottam el egy másik versemmel kapcsolatban.
Mellesleg rájöttem arra is hogy mennyire utálok változni.
Szeretettel a megértésedért:
Ildikó
Nagyon frappáns.
Köszönöm Drága! Ölellek!
Ez is tetszett.
Edit
Kedves Ildikó!
Jó olvasni téged…
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, kedves Szabolcs!
Örülök nagyon, kedves Editke!
Szeretettel:
Ildikó
Nagyszerű !
Köszönöm szépen, kedves István!