Csend honol a homoksivatagon,
bézs dűnék pihennek hallgatagon.
Még bóbiskol a teve is lustán,
az ébredő Nap ámul a pusztán.
Még narancs- vörös a kélő égbolt,
ám a reggel suhanva turbékol.
Oázisok, szigetek igéznek,
bennük szorgos méhek döngicsélnek.
Nem könnyeznek a felhők, tűz a nap,
ó, felcsendül egy hegedűdarab!
Heves eső hull a sivár földön,
csodás virágszőnyeg serken rögtön.
Míg álltam a végtelen közepén,
éreztem, szinte eltörpülök én.
Az ég ékes türkiz ruhát öltött,
egy víg költő pompás verset költött.
Nézd! – megcsillant egy apró homokszem,
egy csepp vagyok, akár csak egy porszem.
Álmodom. Létezem. Gondolkodom
még, s elfolyik az idő arcomon.
2 hozzászólás
Szivbol gratulalok,ehez a kellemes alkotasodhoz,kedves Susanne.Kivanok,minden elkepzelheto jot,hogy meg sok szep ilyen alkotasod szulethessen;napjaink es eljovendo kedves olvasoink szamara is.**SANKASZKA**Alejandro Beso Kiss Alexander Sandor**Con Corazon e mucho abrazos,desde bello Cartagena e Murcia ,e Cadiz./Sincerely with love,from sunny and beauty south mediteranean:Cartagena,Murcia,Cadiz**Szeretettel,a messzi tavolbol,a csodas napsutotte,es mediteraniai;Cartagena,Murcia ,illetve Cadizbol**2019**
Köszönöm szépen kedves szavaid, s a jókívánságokat 🙂