Monoton magányban mohón vágyakozva,
Smaragd szemed látványában elolvadok .
Messzi tenger. Bút feledve elhajózva
Szép tekinteted mellett rab maradhatok.
Végtelen az a mélység, mely rabul ejtett,
Zavartan elfordulok, ,nehogy észrevedd.
Az Isteni terv számomra kifelejtett,
Anélkül szeretlek, hogy foghatnám kezed.
Smaragd szemeidet vágyakozva nézem
Jó lenne birtokolni, bűnös drága kincs!
Meleg, mély, csillogó, éget mint a méreg,
Mit Te birtokolsz, az nem volt, talán nincs is.
2 hozzászólás
Miez, miez? És kiez?
Miért nem láttam én ezt eddig?! Tetszik!
Poppy
Kedves Poppy!
Ez a vers a "Bűn" ciklusomból való … Csak egy gyönyörű zöld szempár ihletett meg
De a legjobb kérdés a "kiez" volt, 10 pontos :))
Jessyrose