Ezerszer elárult
bús magyarságunk,
még ez utószor
tán talpra állunk,
hej magyar múlt,
hej magyar átok,
még nem dőlt
e kis haza rátok,
hej ne hagyjátok
magyarok.
Sóhaj és mondóka
By santiago
3 hozzászólás
Hajrá! Szívből egyetértek veled.
Ez tényleg sóhaj…jó mély sóhaj…
Gyömbér
Igen, a buta magyar
kivel a sors oly' fanyar.
Tényleg csak sóhajtozunk!
Sajnos.
Gratulálok!