Sohase mondtam

Soha nem mondtam hogy a tiéd leszek,
Bár ígéretet tettem, hogy megfogom kezed.
Elkísérlek ha kell úttalan utakon
Sohasem mondtam hogy veled maradok.

Tudom hogy nem engem, mást keresel
Válladon cipeled súlyos terhedet.
Mit a sors neked szánt, le mégsem teszed
Testre szabott málha, neked az életed.

Azt bizton ígérem, ha szükség van rám,
Írj kedves pár szót, s megyek hozzád.
Leülök melléd, csendben hallgatunk
Vén platánfa árnya védelmet nyújt.

Nézzük a napfényt, amint bíborra vált
A messze horizonton izzik a táj!
Vörösen izzik a lenyugvó nap
Távolodik lassan, egyre haloványabb.

Egyszer csak eltűnik, feljő a hold
Sötétkék uszályán, apró fény ragyog.
Büszkén felemeli fejét az öreg hölgy,
Dús hajkoronájába az élet, ezüstszálat font.

A levegő hűvös, gyengén fúj a szél
Megérkezett az ősz, hideg már kissé.
Ideje indulni, bár hangtalan kérsz,
Ne hagyj itt kedves! Maradj még!

Tudom kedves, hallom néma sóhajodat,
Szívesen maradnék, de az idő rohan.
Elbúcsúzom gyorsan, bár még maradnék,
Mennem kell drága, dolgom van még!

Itt hagyom néked szép emlékemet
Megyek ha fáj is, nem leszek veled.
Mikor sötétedik , s pihenni vágysz
Ott leszek álmodban, s vigyázok rád.