Soha-soha semmikor sem surrannék
el, ezernyi elfeledett eleség
lelkemnek szavaid, aki feleség
melletted már olyan nagyon-nagyon rég.
Tevéled már oly régen mint egy élet.
Veled élni mégis tiszaviráglét.
Mintha csak leejtünk egy kósza pengét.
Pillanatnyi, mint halk estén a lépted.
Soha nem osonnék ki életedből,
nem hagynálak el semmiféle kincsért,
nem mondanék le a szeretetedről.
Veled maradok, míg engedi létem.
Nem mondanék le rólad jobb életért!
Hisz nekem te vagy az egész mindenem…
3 hozzászólás
Egyszerű és mégis megható a szonetted!
Gratulálok hozzá
Szeretettel: marica
Nagyon örülök, aranyos Marica!!! Ági
Megható vallomás. Házaspárok szerelmi vallomásai ritkábbak a költészetben, de nagyon szépek, megragadóak lehetnek. Több karátosak…
(Ui.: Petőfit szokták példának hozni a szép házas-szerelmes versekre. Egyik kedvencem tőle a kevésbé ismert "Mi a szerelem?" című. Első részében a vagány-magabiztos költő-tehetség szólal meg, második részében egészen más hang: mélyről fakadó, őszinte vallomás… Én tanítanám Petőfinek ezt a versét…)
Üdv.: Á.E.