Sorban álltok

Fényes negédes maszk, korrupt angyalok,
a sok becsapott áldozat agyhalott –
így könnyű, kezet vezetve papíron,
s felvételről megy, hogy jó, aláírom.

Zálogban a lélek, te is tartozol,
s nyilvántartanak egy gépben valahol.
Az ügyosztály része, adathalmaz vagy csak,
s ügyvivő angyalod téged is becsap.

Mert ő a főnök, kiszolgáltatott vagy,
kikalkulálja béredet egy nagy agy,
s megfizetik neked jócskán bűneid;
a legnagyobb, hogy nem voltak szüleid.

A te világodban árva mindenki,
a gyerekeket egy tudós teremti.
Számot ad nekik, betelnek a polcok;
megméri őket – erre jó a collstokk.

Kilógsz a sorból? Lecsippent belőled,
(testből vagy lélekből, az neki mindegy,
nyomorék leszel, minden hiába)
beleférj pont a díszcsomagolásba.

…Fölötte is állnak, s az is halandó,
kinek legtöbb a zsebében a bankó,
elviszi a kaján hullaszállító –
nevet, mert az övé az utolsó szó.

Addig röhög, míg fölreped a szája;
beosztottaknak ez volt minden vágya.
Temetik, s hogy másnak ne legyen dolga,
sírba fekszenek mellé szépen sorba.