Mértéket a keserűség ad
ott a padon, ahol
a könny ráfagyott
szegény rongyaira,
szürke hajnalon.
A lét piszkos mélyén
dühöng
a kínok kórusa.
A lélek minden pórusa
örökös lihegéssel
cipeli, mint kivert kutya
terheit.
Letenni kívánja csendben,
nem lázad az Isten ellen.
Láza, tragikus szárnyakon
száll a penge éle alá,
hogy befogadja szabadon
a halál.
Sors
By oroszlán
22 hozzászólás
Kedves Ica!
Ismét tanúbizonyságot tettél szociális érzékenységedről. Egyszer egy válaszodban írtad nekem, hogy sajnos azokhoz a fülekhez nem érnek el ezek a sorok. Vajon az ő fülük, és szemük miért nem nyílik, hiszen az egyik fő feladatuk lenne ezen változtatni. Vajon ez az idő eljön egyszer? Szomorú, tragikus versed bár költői eszközökkel, de nagyon is realistán fedi fel a valóságot.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Mindig megrendít a szegénység. Akár gyerekek, akár önhibájukból perifériára szorított felnőttekről szól a hír.
Köszönöm, hogy velem érzel.
Szeretettel láttalak versemnél.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Nagyon igaz, amit leírsz, az, nagyon szépen összeállítva, de a borzalmas valóságot mutatja. Mondhatom, megkönnyeztem, mert én is nagyon sajnálom a kitaszítottak, akik kínok kínját állják ki a hideg téli időben. Nekem is van több írásom hasonló érzelmeket rögzítve, de sajnos, nem csak illetékesek, de sokan csak legyintenek a kitaszítottak sorsán, hogy saját maguk idézték elő a sorsukat.
Szeretettel, megkönnyezve olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nem lehet megszokni, nem lehet elmenni szótlanul a borzalmak mellett. Tudom, hogy te is érzékenyen reagálsz ezekre a helyzetekre.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Annyira szemléletesen tárod elénk a testi nyomorúságot, hogy nem lehet nem együtt érezni a szerencsétlen sorsú emberekkel. Nagyon megrázó a versed.
Szeretettel: Klári
Köszönöm drága Klári a kedves együtt érző és elismerő soraidat.
Szeretettel: Ica
Lépten-nyomon találkozunk ezekkel az emberekkel és ezekkel a körülményekkel.
Azt hiszik az illetékesek, hogy az a megoldás, ha kitiltják őket.
Bár egyre több a karitatív szervezet, de egy-egy nap nem segít ezeken az embereken.
Nagyon szépen írtad le ezt a sorsot, ami végeredményben mindegyikünk szégyene.
Szeretettel gratulálok. István
Köszönöm kedves István a megértő soraidat!
Örülök, hogy olvasol. Üdvözlettel: Ica
Drága Ica !
Már olvastam és nem győzőm kintről sem többször elolvasni.
Szeretettel ölellek: Zsu
Neked is nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Keserű a versed, én is úgy olvastam, mert hihetetlen mértékben nő a szegénység. Miközben a propaganda a szemünkbe hazudik.
Annyi alávaló dolog történik, annyi embernek veszik el a megélhetését…
Bizony, manapság hihetetlenül könnyű az utcára kerülni!
Judit
Kedves Judit!
Sajnos, hogy így van és egyre többen.
Köszönöm, hogy olvastad, nem éppen felemelő témában a versemet.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica !
Az utolsó négy sor fejezi ki a leginkább azt, hogy innen már nincs visszaút.
Az elszántság eszméletlenségbe csapódik át, és már nem lát semmi mást,csak a megsemmisülést.
Ölellek, Zsófi
Köszönöm drága Zsófi!
A legnehezebb ezekről a dolgokról írni, mert csak úgy tudom, ha át is érzem. (tudom mindnyájan így vagyunk vele.)
Szeretettel láttalak: Ica
Szomorú sorok ezek, igazi kór-korkép. Ki hitte volna, hogy a 21-ik században ilyesminek lehetünk szemtanúi… Nagyon korhűen jeleníted meg és láttatod azt a nyomort, szegénységet, aminek egyáltalán nem lenne szabad megtörténnie…
szeretettel
Ida
Drága Ida!
Mennyi mindent nem szabadna és mégis megtörténnek.
Talán mégis ezek a legborzasztóbb dolgok, amit már nem tudnak elviselni.
Szeretettel: Ica
Pár sorba mennyi keserűség fér. Elkeserítő sors.
Szeretettel gratulálok.
Üdv. Györgyi
Köszönöm a gratulációdat kedves Györgyi!
Szeretettel: Ica
Szép, erős gondolatokkal hoztad ezt a verset, tetszenek a rímeid, jó ívvel vezetted. Tetszett a versed.
aLéb
Megtisztelő a véleményed kedves aLéB.
Örülök neki. A verseim általában szabad stílusban íródnak.
Szeretettel: Ica
Kedves Oroszlán 🙂
Néhányszor már jártam ennél a versnél… A vers tetszik… a realitása elborzaszt mindig… S pont úgy megyünk el a fizikai, lelki, és testi nyomorultak mellett, mint ahogy itt jártam párszor már szótlanul… Súly a lelkemen a világ e torzulása… noha mindig is ilyen volt… Persze: mondják okkal, tehetnének, változtathatnának, avagy karmikus vezeklés cimkéjével is elballagnak páran mellettük… Pedig az ő cipőjükben csak úgy lehet járni… Egyesületek lihegnek az ebek jogaiért… ami szép lenne: ha nem lenne e gerenda a szemünkben, piszkálhatnánk a kutyák szálkáját is…
És jön a kérdés: De mit tehetnénk, hogy efféle témák csak az irodalom emlékei legyenek? Hogy magyaráznia kelljen majdan a tanítónak, miről is írtál itt…
Köszönöm: hogy írtál erről mélyen, lendülettel 🙂
Szeretettel: Gabe
Kedves Gabe!
Egyetértek megtisztelő soraiddal.
Akad segítség, elég gyakran látni a TV-ben. De nem elég, Sajnos megszüntetni nem lehet a szegénységet. Régi mondás: …ahol van fény, ott mindig van árnyék.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica