Az út egy igazságtalan messzeség
S mindennap egy újabb távot tennél még
De mivel a sors ami elindít
Meggátolja s egy újabb útra készít
Talán egy újabb messzség?!
Mely ismét végtelen útra kényszerít?
Lehet hogy bátrabb útra penderít?!
Ohh mond ez lenne a sors?
Ez a szó,mely négy betűből áll?!
Felkap s az utadra visz tovább?
Van rossz sors,mely talán csöpnyi élet?
Van talán jó,ha mindent megélek?
Választ mit sem várva
Kicsi szívem nyitva állva
Kaland készen útra készen
Mert én a sors minden pillanatát megélem.
2 hozzászólás
Egyszerű, kedves kis történet. Van érzéked az íráshoz, de ahhoz, hogy tényleg jó légy, sokat kell olvasnod is. Két jó tanács, ha elfogadod:
– A helyesírás rendkívül fontos egy irodalmi alkotásban. A legjobb ötleteket is agyonütheti a rossz helyesírás. (pld. Zagyva és nem zagyva, megbocsátás és nem megbocsájtás, mondd és nem mond, ha felszólító módban írod).
– A másik a párbeszédes formák szerkesztése. A második gondolatjel előtt pontot sosem teszünk.
Pld.: – Sajnlálom. – mentegette magát. E helyett: – Sajnálom – mentegette magát.
A ponttal ellentétben viszont ki lehet és kell is tenni (ahogy te azt helyesen meg is tetted) a felkiáltójelet és a kérdőjelet.
Remélem, nem veszed ezt a kis "beleszólást" rossz néven, én is másoktól tanultam meg, hogyan kell.
Köszönöm szépen! Tényleg nagyon igazad van 🙂
Figyelni fogok:)