Ó, Max!
Szeretném, ha nem lennél
oly' Min!
Szeretném, ha tullátnál a
holmin,
és meglátnád az emberi testet!
S akár a testen keresztül
a lelket.
De Max! Te vak vagy!
Egyetlen álmod,
hogy tengerre szállj,
senki sem mondja, hogy:
Ember! Megállj!
Pedig te vak vagy, néma,
és béna is úgy félig.
Mégis szerencse vezet el
Délig.
Nem állíthatok merészen
terólad semmit, csak ezt!
Fogadd el tőlem igy szerényen
az ennyit! Mi lesz?
Ja!!! Tudom már
hogy kell ezt csinálni!
Szájakat tessék kitárni,
s beleteszem magam.
Hisz' egyedül még enni se tudsz!
Sírva számolgatjuk: vaj' mire jutsz?
Lombolt kedvel állsz neki
a jónak.
Integess hát partról a hajónak,
mert nem mertél felszállni
nem-merész!
Hogy a francba lettél tengerész?!
…Sose jövök rá…
Sose jövök rá.. (Maxhoz)
By janka
8 hozzászólás
Talán egy virtuális hajóról és egy szimbolikus tengerről van szó, Ady lombolt metafórái megérintettek…
De mindenesetre jó. S nem biztos, hogy szóval mérhető a szó.
Szia: én
Köszönöm.
Igen, mindenképpen szimbolikus a hajó és a tenger. Drága maximalista Maxom egy olyan félkitalált figura, kitől nem lehet a minimálisat sem elvárni, annak ellenére, hogy konkrét tervei és szilárd elvei vannak. Olyan világban él ahol elég úgy tenni mintha beleadna mindent… Egy igazi "felesleges ember"
Mindannyian "feleslegesek" vagyunk Janka! Nem érzed néha? Ha meghalunk megsiratnak, elfelednek. Ha feleség vagy, a férjed új nőt fog egy szép napon hazavinni…a többit nem is mondom. Ez a siralmas igazság. De amíg a szív dobog…minden megtörténhet…nem történik meg persze…az esélye mégis megvan. Félkitalált Maxodnak is van még esélye…mire? Hát természetesen a szerelemre. Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét? Erről szól minden művészet, és ebből táplálkozik
Egyébként melyik fele van kitalálva?
Szia: én
Igen ilyesformán tényleg mindenki felesleges. A társadalomban elfoglalt hely szerint viszont mégis előugrik egy "felesleges" réteg. A feleslegesség úgy gondolom nem feltétlen belső érzés, hanem inkább külső megítélése az ember életének.
Maxhoz egy csúnya tapasztalat adot alapötletet. Sajnos volt egy ember aki nem tudta, képtelen volt megcsinálni a rábízott feladatot amiért ő maga is rajongott és az élete értelmeként definiálta. A baj ott volt, hogy én is elszenvedtem, mert a feladata az én életemre is kihatott. A munkája nekem is éppoly' fontos volt, ha nem fontosabb és túl sok bizalmat szavaztam neki. Egy csúnya csalódás…
Hehe, ez bizarr… az elején azt hittem, valami rémes szerelmes versre számíthatok, aztán kellemesen csalódtam. Jót vigyorogtam az egyedül enni sem tudó tengerészen… :DD
Köszi, örültem, hogy olvastál. 🙂
Kedves Janka!
Tetszik a versed! Kellemes a hangulata, a vége különösen szuper!
Gratulálok!
Barátsággal: Laguna
Köszönöm! Örülök hogy olvastál!
Üdv.: Janka