Sötét az éjjel

Sötét az éjjel,
az ideg tép széjjel.
Az őrület határán
megállít egy bálvány,
a képed. Értsd meg!
A magány az, mi tépett,
a hiányod volt halálom,
ami életemmel végzett.

Sötét az éjjel,
sehol egy fényjel.
A lét és halál határán
vergődök némán.
Nézem a képed,
mi a lángokban égett
azon az éjjelen,
mikor eltemettem életem.

Érezz engem,
ahogy átsuhanok testeden,
Hallgasd csendben
némán síró szellemem.
Érezd létem,
ami félúton van a pokol felé,
Érezd fényem,
mi nem világít már soha többé.

Sötét az éjjel,
szertefoszlik minden álmom.
Szeretnék élni csak erre vágyom.
Sötét az éjjel,
átsuhanok az ablakodon,
s a hajnali fénnyel
messze szállok új utakon.