Nem tudok én mást kívánni,
csak egy édes csókra vágyni,
simogatni bársony bőröd.
Könnyeimet, majd letörlöd.
Nem tudok én mást kívánni,
csak egy boldog szóra várni…
Mikor mondod szerelmesen,
de jó veled én kedvesem.
Nem tudok én mást kívánni,
csak egy boldog mosolyt látni.
Ami tudom, csak az enyém,
sóvárogta száz költemény…
Nem tudok én mást kívánni,
csak egy éjen, karod tárd ki,
ölelj engem forrón, hosszan,
míg a szívünk együtt dobban…
10 hozzászólás
Ez aztán a sóvárgás valóban, Kedves Tibor! 🙂
Kívánom szívetek együtt dobbanjon.
Szeretettel:Selanne
Jó! sóvárgás! Lépj a tettek mezejére!!!
A vers kedves és bájos. Nekem tetszett!
Barátsággal Panka!
Tibor kedves!
Ez olyan, mint egy hatalmas csokor vadvirág, :))
Szeretettel: pipacs
Kedves Tibor!
Ez igen! Benne van minden a versedben, a sóvárgás, az érzések, meg egy pici vallomás is.
Tetszett.
Üdv: József
Köszönöm szépen a kedves szavakat és hogy olvastatok. Örülök, ha tetszett.
Szeretettel: Tibor 🙂
Már olvastam korábban.
Mint abszolút népdal-csajszi, azt mondom: bárcsak énekelhető lenne…
Nagyon tetszik.
Köszönöm szépen kedves Andrea! 🙂
Nagyon szép szerelmi vallomás.
Tetszett!!
Kedves Tibor!
Szép versed csak olvasom…olvasom,,,
"Nem tudok én mást kívánni"
Óhajtásod teljesedjen, tudd kivárni!:)
Köszönöm szépen kedves Dórika, aranyos vagy.
Szeretettel: Tibor 🙂