Istenem vagy
és keresztem
percenként
dobbanva
szívemben
tehetetlen
fájdalom
irgalom
az utolsó fény
szememben
könnytelen
emlékezés
szelíd alázat
ha lehunyt
pillámon
keresztül
látlak
konzisztens
stádiumban
az éjembe
merült álom
amikor fáj
a reggel
s elvegyülök
a csenddel
egy ezer
sebből
vérző
révült
világ-
ban.
stádium
By Vox_humana
14 hozzászólás
Szia Vox! 🙂
Jól ismerem ezt a versed, egyszer már lelkembe égett, és a konzisztens stádium számomra sem ismeretlen. Olyan állapot, melyből soha nem lehet kijutni, mindig emlékezet rá valami, bármilyen csodás ingerek érnek a külvilágból. Ezt magunkban hordozzuk életünk végéig, bár tudatosodik bennünk visszafordíthatatlansága. A magány jó gyógyír erre, csillapítja a fájdalmat, mely soha el nem múlik, de azért van az életnek gyönyörű oldala is.
Egyszerű, de igényes megfogalmazásod számomra világossá teszi a tartalmat, érezni súlyát, a nyomást, a véglegességet. A központozás nélküli sorok monotóniája erősíti a hatást.
A "konzisztens" ordít a sorok közül, ezt érzem meghatározónak, felhívja magára a figyelmet, nyomást gyakorol rám, tudatosít. Ráadásul kétirányú, mert nem csak egy szemszögből nézve konzisztens az a stádium.
Csupa fájdalom ez a vers, tökéletesen átéreztem minden mozzanatát. Nem lehetett könnyű megírnod.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Hatalmas empátiával rendelkezel, hiszen teljes mélységében érzékeled amit olvasol.
Köszönöm.
Vox
Kedves Vox!
Lélekérintö!
A forma maga nem enged gyors ´átfutásra´…
Megállít,gondolkodásra ösztönöz,átérzésre,megértésre!
A tartalom egy ´tehetetlen fájdalommal´átitatott érzessokor
Mégis hiányzik benne a lázadás,az élet sok sok próbája
megtanít,hogy az alázat az egyetlen út a meneküléshez.
Mert egyedül´kevesek lennénk a változásra!
…és a csend mindenki befogad,meghallgat minden panastt!
A legjobbakat Neked ebben a:révült
világ-
ban"
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Elismerés az is, ha egy vers gondolkodásra készteti az embert.
Nem lázadásból született valóban. Soha nem múló fájdalomból született. (Vannak olyan fájdalmak az életben, ami majd csak velünk együtt múlik el)
Az alázat alappillére az életnek. (Gyakorlom már sok évtizede)
Igazad van, a CSEND sokszor erőt ad, kitisztulnak a gondolataink, de vannak csendek, amik "gyilkolni" képesek.
Köszönöm a figyelmed.
Vox
Kedves Vox!
Litánia-szerű ez a vers, a fájdalom talán leülepszik egyszer, de bármikor felkavarodhat.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Nem minden fájdalom múlik el idővel. Sajnos vannak fájdalmak, amiken nem lehet túllépni.
Köszönöm, hogy olvastál, itt jártál.
Vox
Szia Vox!
Nem lettem vidám ettől a verstől, nem mentes a belső ellentmondásoktól, mégha azt is akarod sugallni, hogy következetesen maradandó és folytonos is a fájdalom és a szenvedés. az „ezer sebből vérző révült világban” nem elvegyülsz, hanem kiemelkedsz, amikor ilyen verseket írsz, és a versírás nemcsak öngyógyítása a léleknek, hanem több annál. Sokkal.
Joc
Kedves Joc!
Megértelek, hogy nem lettél a versemtől vidámabb.
Értő-érző olvasó vagy. Azt a cseppnyi ellentmondást is észrevetted. (Sok versemben előfordul, mégis azt kell mondanom, vannak soha nem múló fájdalmak.)
Úgy érzem, túlértékelsz. Egy pici porszem vagyok a világ óriási sivatagában. Elvegyülő… kiemelkedni képtelen.
… és valóban: "versírás nemcsak öngyógyítása a léleknek, hanem több annál. Sokkal." – talán ez az egyetlen oka, hogy időnként leírjam amit éppen érzek.
Megtisztelő a figyelmed, köszönöm.
Vox
Kedves Vox!
E
Mégis hiányzik benne a lázadás,az élet sok sok próbája
megtanít,hogy az alázat az egyetlen út a meneküléshez.
Mert egyedül´kevesek lennénk a változásra!
elszállt
Ezt nagyon ´elírtam´
A lenti szövegem javítom:az élet sok sok próbája
megtanít az alázatra
és hogy minden lehetöt igénybe kell vennünk a változásra
így akartam
Szeretettel:sailor
Kedves Vox!
A vers szaggatottsága felerősíti azt a fájdalmat, amit érzel és ki akarsz fejezni, és ez annak is fáj, aki olvassa. Szinte minden embernek vannak hasonló érzései, amikor "fáj a reggel". Egy szeretett személy elvesztése soha be nem gyógyuló sebet üt rajtunk.
Szívszaggatóan szép vers!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Sok fájdalmas esemény történhet az életünkben. Legtöbbször túl tudunk lépni ezeken… de van fájdalom, amin már nem.
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, éreztél…
Vox
Kedves Klári!
Sok fájdalmas esemény történhet az életünkben. Legtöbbször túl tudunk lépni ezeken… de van fájdalom, amin már nem.
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, éreztél…
Vox
Kedves Vox!
Gyakorta gondoltam, hogy ezt vagy azt a fájdalmat nem tudom elviselni és nem leszek képes túllépni rajta. Ezekből kevés maradt, ami belül, a lelkem mélyén mindig fáj, ezek a szüleim halála. Mennyire fájt, mikor huszonnyolc évesen két gyermekkel egyedül maradtam. Más lett volna az élet, ha együtt nevelhetjük fel a gyerekeket, de az, hogy az egykori nagy szerelmem, a volt férjem nincs velem, már egyáltalán nem fáj. Van, olyan fájdalom, ami idővel elmúlik és van, ami csak velünk semmisül meg. Sok évtized kellett ahhoz, hogy bizonyossá váljon számomra, hogy őszintén, érdek nélkül, mindhalálig a szüleim szerettek.
Szeretettel: Rita