Itt van már a strandszezon,
üdítőmet megiszom,
strandtáskámat leteszem,
rajta van a székemen.
Mindjárt ki is pakolom
a nagy úszómatracom,
fújd fel nekem, nagyikám,
kéne egy hűs fagyi ám!
Vegyünk inkább jégkrémet?
Még egy lángost én kérek,
aztán kicsit utána,
üljünk fel a hintára!
Strandlabdázzunk, gyere csak,
ha pár gyerek összecsap,
ne haragudj reájuk,
majd fröcskölök utánuk…
A csúszda is jó dolog,
jaj, a szívem úgy dobog,
mikor éles a kanyar,
s vízbe csobbanok hamar!
Kéne még egy fagyi ám,
aztán ússzunk, nagyikám!
Oly csodás e délután,
hazamenjünk hét után?
Feküdjünk ki a napra,
de vigyázzunk magunkra,
bekenem a hátadat,
égetted le már magad!
Unatkozni nem fogunk,
még egy kicsit pancsolunk,
és mire a nap lemegy,
hazasétálok veled!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Nagyon hangulatos, kedves nyári vers unka és nagyi közötti beszélgetéssel.
Milyen egyszerű versforma és milyen szép verset alkottál vele.
Örömmel olvastam szeretettel: Kata