Stróman Ildikó: Ohm nem tudta…

Ohm nem tudta, taktikám sej, jégháton nyelem.
Közlistán katonázó meleg hüllő lettem,
ó, ki reggel neszez, okos Grimm sorsára vágyik,
megtört önfényezőbe, nemtőtől ballagásig.
Add delejes, pipés mellem füstös termembe,
hol hit lép! Orvos agyad hátamba nézhetne!
Vegyes uti bordám tán kiégve rotyog,
mint kun kezek emun, derekamon hortyog.
Huroknyi nyomást ejt minden helyett gyalog.
Fölfövő hó sarjad, lázálmokról acsarog.
Régi apák öt fészkén jel! Belépnek talán,
mihelyt tyukom startolt Matild vörös haján.
Játék: magyar sprinter katalán nyakat védett.
Kínos, de atyánk, s öcséd török zlotyt nem érzett.
A család összenéz! Ó, tán egy tőfraktált lát?
Dodi, míg reggel szónokol, érti-é magát?
Füstös szír üstökös lett mély, gyötrő csoda.
Kotló asszír hangyákon kört ír a Katika.
Egy súgó, úz, stramm lány napfürdőzött visítva,
üzente: ellakhatsz, ő lábát zsebrerakta.
Ó! Gyors kezei kopár blézert kötnek össze,
harsányan morog, bádogkapukra meredve.
És maga lépne be, mert a torka oly szikár.
Az ok homályos, fenomén hízó csak zabál,
és inna már, de szép koala nem várja be,
hogy enn gyermeke pénzét előle felkapja-e?
Mert ő lódítá a főkötőt hitelesnek,
ó, mit műmalma dzsentrin csellómul jegyezhet.
Ki inna hűvös pubban, mi bágyaszt örökké?
Hol szovjet muksik képét BUMM!!!, kinder kiütné.
Eltökélt togói nőknek szűdet dobni kell,
mert a masszőz csipogó kecskében énekel.
Színvak titkárnője búvik gép öblébe.
Ja! Elbújhatna, míg írkája újból krémezne.
Knósszoszi sajtfajta felől vas kvark fordul menten,
s szittya, grand férj rinyázva sírdogál a kóterben.