süketként vakként
burokba zárva
köröket vésni
szobám falára
köröket róni
egyre csak körbe
sosem egyenes
mindig csak görbe
magamba zárva
magamba bújva
koszlott sebeim
kaparni újra
feslik a kétség
feslik a bánat
sosem volt vággyal
vágyni utánad
odakinn szél fúj
eső kopogtat
esőben futnék
neki a napnak
neki a rétnek
a virradatnak
adni ha kérnek
kapni ha adnak
rejtem magam
a világ elől
halál elől
halál elől
el kell hajolni
halál előtt
meg kell hajolni…
9 hozzászólás
Remek ez a versed (is) Kedves Kati!
Mély mondanivaló, ritmikus fájdalommal (életbölcsességgel)
Szeretettel gratulálok
Ica
Ica, kedves, nagyon szépen köszönöm elismerő szavaidat. /Most valahogy nagyon rám fér./
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon szépen cseng!
A tartalom meg mély gondolatokat
rejt!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
A kényszerű bezártság is benne van ebben a versben. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
…igen
láttam!
Éreztem benne a korona miatt mi mindent
kell nélkülöznünk!
Szép estét.sailor
Tisztelt Kati!
"odakinn szél fúj
eső kopogtat
esőben futnék
neki a napnak
neki a rétnek
a virradatnak
adni ha kérnek
kapni ha adnak"
Nagyon elképzeltem ezt a részt.
Tetszett a verse.
Tisztelettel & Szeretettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm, hogy elolvasta.
Szeretettel: Kati
Ott voltam, láttam, éreztem…
Gyönyörű vers!
"odakinn szél fúj
eső kopogtat
esőben futnék
neki a napnak
neki a rétnek
a virradatnak
adni ha kérnek
kapni ha adnak"
Kedves Zsuzsa, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati