szöcske-lakta, sas-röptű rét
kellős közepén állva;
ma nem indul bárka,
melyen a szívem
hozzád utaz-
hatna el…
s veled
én
ott
lennék,
lennék, ha
a rét nem a
Halál mezeje
lenne, mely elválaszt
engem örökre tőled…;
s a félelem, mely ég bennem,
s mely megkoronázza fájdalmam.
8 hozzászólás
Csalódásodat szép formába öntötted. Nagyon jól néz ki, s a mondanivalója is sikerült érzelmeidet visszaadni.
Üdvözöllek: Kata
Szia Joxi!
Mindenféle szimpátiát félretéve nyilatkozom a versedről.
Nagyon megfogtak a homokórából pergő gondolatok.
Az időmérő nekem valamiféle szimbólummal is bír. Lehet, hogy tévedek, de rögtön ez jutott eszembe.
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves art-társ!
Először is: ez nem szabadvers, mert arra nem érvényesek versírás szabályai, csak az a lényeg, hogy rímeljen. Ennek viszont van formája. És nem is rossz!
A megfogalmazás is jól sikerült.
Üdv: FT (kartárs :-9)
Kedves Joxemi!
Ez valóban jól sikerült alkotás, amely kitűnik a megszokott versformák közül, s ezzel is felhívja magára a figyelmet. Ugyanakkor a mondandója is lényeges. Gratulálok, szép munka.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Joxemi!
Nagyon szép, lírai alkotás.Gratulálok!
Üdvözöllek:SzJ
Nekem is tetszik, érdekes, hangulatos kompozíció.
A formát is nagyon jól eltaláltad, hirtelen elfogy, aztán megint megnő.
Gratulálok.
Üdv.:Tamás
Gyönyörű,keserédes vers!
Ez az írásod itt szintén tetszett , lesarkított , rövid ,de átérezhető. Az általam olvasottak közül ezidáig a legjobb versed.
Gratulálok e munkádhoz is.