Kívánom jöjj rá, mit tettél,
Mikor hazugnak és rossznak neveztél.
Gondolom, fáj neked, hogy ezt mondom,
De ez az igazság, nem hazudom.
Ez érzés, amely szívemből fakad,
Mostantól már bent nem marad.
Nem hagyhatom, hogy te miattad,
Az életem elpocsékoljam.
Eddig mindent erőltettél, és korlátoztál,
Sajnos hátrányodra megváltoztál.
Beszélni veled újabban nem lehetett,
Mert mindent, mit mondtam, félreértetted.
Miért lenne bűn a szabadság?
Hisz ez nem lopás, vagy gyilkosság.
Nem tettem én semmi rosszat,
De várd, mit csak a holnap hozhat.
Megtapasztalod majd, ki voltál,
Egy elnyomó, zsarnokoskodó,
Ki mindenbe beleavatkoztál.
Ki csak önzősége miatt másra gyanakvó.
Eddig azt hittem bízhatok benned,
De már az utóbbi években csalódnom kellett.
Sajnos az eseményekből ez következett,
Edd meg hát ezúttal a főztödet.
Tanulhattál volna főiskolán, ahogy én
De te mást választottál annak idején.
Késő bánat most ez, hisz megtörtént,
Elkerülhettük volna a bírósági küldeményt.
Te mondtad, másnak ilyenkorban már családja van,
Én önállóan szeretnék élni, nekem nem kell kan.
Szabadságra vágytam már rég,
Sorsomat hagy irányítsam végre én.
Ne gondold, hogy nem szeretlek,
De felnőttem és ez a lényeg!
Ha most nem járnám utamat,
Kimaradna az, mit úgy neveznek: tapasztalat.
4 hozzászólás
nagyon fontos gondolatok. csak azt sajnálom, hogy már tehetem oda valaki elé, akinek egykor ugyanezt kellett volna elmondanom.
Mondhatom, jó fénykép készült az illetőről, de gondolom, élethű, és akkor megérdemli, amit Tőled kapott.
Viszont egy hibát találtam benne, ki lehet benne javítani! "Eddig azt hittem bízhatok benned", itt a bízik ikes ige!
Szeretettel: Kata
Igen, és az a baj, hogy ezt a tettét még hétvégén is folytatta.
Nagyon kemény, odamondogatós vers, ettől függetlenül valamit hiányolok belőle.
Talán az, hogy ezt a témát nem most feszegetted először és licsit szerintem egyoldalú az egész.
Kár, pedig maga a vers enm lenne rossz, de valami nagyon hiányzik belőle.
Tamás