Szabad a lelkem, független,
én magányosnak születtem.
És mindenkit megtagadok,
társnak senkit se fogadok.
Száll a lélek, mint a madár,
nem félek, mert nincsen határ.
Szabadon szárnyal énekem,
boldog, vidám az életem.
Itt fönn egyedül repülök,
és egyre feljebb kerülök.
Súly, ami lehúzna, nincsen,
könnyű szívem minden kincsem.
Én nem szenvedek véletek,
ti röghöz kötött életek.
——–
——–
De közületek valaki
ha megtanulna szárnyalni!
Hozzám közel kerülhetne,
ha ez egynek sikerülne!
Könnyű szívem könnyen szeret,
s megosztom vele a teret.
Kettőnké a végtelen tér,
két szerelmes szív könnyen fér.
S kit magam mellé fogadok,
örökké vele maradok.
Édes bilincs a lelkemen,
rabságában is független.
(2005. május 3.)
6 hozzászólás
Gyönyörű vers, nagyon szépen fejezi ki a szerelemben lévő ellentéteket. És igazad van, én is elég elentmondásos vagyok. De lehet függetlennek maradni, miközben kötődünk valakihez, nagyon tetszik a vers:)
Nagy huncut voltál (vagy vagy?!) Te Zsázsa! Vidám dalt írtál: akkor! NA, hogy egy kicsit azért kotnyeleskedjek is! A második rész második, harmadik versszaka – gondold el, ha kedved tartja – között megszakad egy pillanatra a szép népi verselés. Mert ha a harmadik versszak azzal a szép gondolattal kezdődne, hogy: “Megosztom vele a teret” A folytatásban én nem írnám , hogy “Könnyű szívem…”. Mi az hogy könnyű szív? Ez a szív – már mint a verbeli lányé – egyáltalán nem könnyű. Mondjuk inkább: szerény, vágyó, érző, értő (nem elütés: értő) stb.
Üdv!
Látom, éppen jelen vagy!
Gyönyörű sorok, talán a “magányos” élet szépségeit, és keserűségeit hordozza magában… Elgondolkodtató volt.
Kedves Zsázsa! 🙂
Kérted, hogy adjak valami támpontot! Inkább címet mondok. Ha lehet akkor ezt választanám klubtalálkozóra. Sajnos nem tudtam minden versedet elolvasni, de amiket olvastam, nekem ez tetszik a legjobban. Talán mert ez a vers akár rólam is szólhatna. Vagy mert én is pont így gondolom. Élvezni az életet, “könnyű szívvel”, szabadon, mindent magunkba szívni. Hogy ha jön Egy aki megtanul repülni, akkor megoszthassam vele a teret.
Szóval megköszönném, ha kapnék ebből a versből egy dedikált példányt! 🙂 Gratula hozzá, és akkor jövőhéten klubtalálkozó! 🙂
Addig szia!
nagyon jó a versed, engem a stílusa egy kicsit Adyra emlékeztet, és a ritmusa meg a mondanivalója is nagyon jó összhangban vannak.
Jó a ritmus, egyszerűek és könnyűek a rímek, igazi iskolai kötelelző kedvenc lehetne… egyébként is tetszik, mert olyan kis dallamos … 🙂 Grat!