Számos megtört lélek a börtönbe van zárva,
Szabályok és erkölcsi normák vastag rácsa.
A bezárt lelkek szabadulni sem akarnak,
Nem tudják, hogy a léleknek is lehet szárnya.
Elvárás, szokás, nem hódolok neked,
Sok mindent nem tehetek, mit szokás nem enged
Lelkem feszeng, szorong, ez nem én vagyok,
Ki akarok törni, s csak magamat adom.
Ésszerűtlen szokás nem mutat nekem utat,
Erkölcsi norma szüli a hazugságokat.
Bántó, de igaz szóval nagyobb a tisztelet,
Ha másokat becsapsz, nem oly nagy az értéked.
Nem cselekszem az elvárásoknak nevében!
Fogadja el mindenki a saját énem!
A normák nem kényszeríthetnek már semmire,
Nem teszem, amit én nem tartok helyesnek!
És lám, szabad lelkem szárnyakat növesztett,
Belőlem csak egy van, ez nem téveszme.
A létemnek saját szabályai vannak,
Emiatt is érzem magam szabadnak.