A zene az életem, a szerelem a drogom,
Magamat hazavágni nem lenne jogom.
De ez nem azt jelenti, hogy nincs rá okom,
Az egész életem egy jó nagy pofon.
Azt gondolom magamról, hogy egy állat vagyok,
Mert azt csinálom csak amit akarok.
Ha nem tetszik valami én a szemedbe mondom.
Lehet, hogy jó így, de volt már vele gondom.
De aki engem szeret, az nem nézi a rosszat,
Mert tudja, hogy mellette rengeteg jót kap.
Az élet jó, csak tudni kell élni,
Nem a rosszat, hanem a jót kell nézni.
A szerelem a cél, a barátság egy út,
De a cél végén lesz majd egy kút.
Ha leragadsz a célnál, és nem figyelsz az útra,
Akkor azt hiszem, beleestél a kútba.
A kút mélyéről nem látod az utat,
Pedig ha megvan a cél, folytathatnád utad.
Ha üvölt a zene, én boldog vagyok,
De ha én zenélek, az örömöm nagyobb.
Én zenélni akarok, te meg döntsd el, hogy mit,
Én szeretni akarok, és majd eldöntöm kit.
Tegyél csak azt, amit a kedved tart,
Csak vigyázz, ne okozzál túl nagy bajt.
Az elveidet tartsd be, és aszerint élj,
Ha sötét az éj, akkor se félj!
És ha van egy barátod, akit igazán szeretsz,
Vele játszol, sírsz és nevetsz.
Akkor becsüld meg őt, és tiszteld mélyen,
Együtt múljon az életetek lassan, – szépen.