Szajha

Kalapál mint üllőn vas
a szivem kopp-kopp
egyre gyorsabb
sosem lassan

Mellettem árnyad
szemet húzó
Illatod kátránnyal
keverten vonzóbb

Ott felejtett lelkemen
le tört körmöd éle
Szajhabűzös vigasz ágyon
gondolt arcod öröme