Ugye milyen szép a ruhám,
pöttyös, fényes, pörgős zörgős.
A pillanat bábja voltam,
itt aludtam a bokorban.
Elcsigázva ébredtem fel
egy üres nagy csigaházban,
visszhangzott, mint bálterem
repülni lett volna kedvem.
Próbáltam a szárnyacskámat,
lehúztak a harmatcseppek.
Vizes vagyok minden reggel,
ki érti ezt, mi ez a gyöngy,
nehéz a ruhámon a pötty,
mind a hetet nem bírom el.
A napocska rám mosolygott,
a sok gyerek mind kacagott.
Megszáradtam, ha akarod
kezedről most messze szállok.
8 hozzászólás
Icuka, drága! – Nagyon kedves, és szépen csengő rímekkel ellátott ez a versed.
Minden szava gyönyörű, de a befejező rész is csodálatos:
"A napocska rám mosolygott,
a sok gyerek mind kacagott.
Megszáradtam, ha akarod
kezedről most messze szállok."Nagyon tetszik nekem, s nem csak azért, mert ő és én is Katica vagyok!
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Köszönöm a kedves soraidat!
Gondoltam, gyereknapra írok egy kicsit vidámabb verset, így sikerült.
Szeretettel ölellek "Katica" : Ica
Kedves Ica! Aranyos ez a kis gyermek-vers a katicabogárról! A katicabogarat minden gyerek szereti! Szeretettel olvastam! -én
Köszönöm kedves Laci, hogy olvastad a szerethető katicabogárról írt versemet.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Aranyos! ❤🌞
Köszönöm szépen Editke!
Remek gyermekvers, drága Ica.
Tüneményes!
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Gyereknapra próbálokoztam egy kis vidámabbal.
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Ica