Mióta rólad álmadok én
Egy kettős világban élek
Egy elképzelt álomvilágban
Csak azt az utat látom én
Ahol jött egy ismeretlen lány
Aki barátnak mondja magát
Mert fél a boldogságtól
Fél a szerelemtől szegény
Barát szeretne lenni
Barát de milyen
A férfi keresi szívet
Találtam is egy lányt
De alkalmatlan a boldogságra
Fiatalon, már régen
Öreg évein pihen
Az álmok még nem feszítik szíved
Érned kell a szerelmre
Szokni kell a boldogságot
Ha nem akarsz mást
Készülj a nagy Életre
A szabadság legyen a tied
Válassz magadnak jobbat
Én tovább megyek utamon
Hol vitatkozom, hol utállak
Hol szép szavakkal dobállak
Hol durván sértelek
Te állod a magadét tovább
Abból kilendíteni nem lehet
Azt sem tudom immár
Miért ragaszkodsz hozzám
Miért csak félutig megyek
Közeledni hozzád nem lehet
Megállítanak, nem engednek tovább
A nemet mondó kezek
1 hozzászólás
Hát hogyne, hogyne méltatlankodnál, amikor csak játszanak veled. Nekem az utolsó előtti versszak tetszik a legjobban, mintha éppen ott döntenéd el, hogy eleged van. Kellemesen zaklatott, dallamos, szép vers.
szeretettel fefo