Elátkozom a sorsom
Elátkozom a Mindenhatót
Elátkozom a születésem
Elátkozom a jelenem
Elvesztettem édesanyám
Elvesztettem lelkibékém
Elvesztettem álmaim
Elvesztettem egészségem
Elszórtam a pénzem
Elszórtam a barátaim
Elszórtam az ifjúságom
Elszórtam az átkaim
Elvártam a segítséget
Elvártam a szerelmet
Elvártam a gyengédséget
Elvártam a boldogságot
Elfelejtem büntetésem
Elfelejtem bánatom
Elfelejtem fájdalmam
Elfelejtem haragom
4 hozzászólás
Az utolsó versszak a lényeg!!!
Így lehet csak tovább lépni.
Gratulálok.
Ugye, azért olvashatok Tőled olyan verset is, ami jobban
"életigenlő" ? Várom.
szia zsike!
Néha azt hiszem ez a múlt, de sajna még előtőr a távozás gondolata, -csak van egy nagy visszatartó erő. Van két lányom egy 17 és egy 4 éves, a hiányom megtörné őket. Ők tartanak még itt, megpróbálok, nem gyáván elmenekülni a godok elől, hanem mostmár odatartom az arcom ha kell. Nem érdekelnek a pofonok.Majd feltöltök még verseket:manna
Tetszett!
"Elfelejtettem haragom"
Ez a lényeg!
Falevél
Remekbe szabott versed a többihez hasonlóan nagyon szomorú és elkeseredett hangulatban íródott. De ami fontos, látod a kiutat, mivel az utolsó szaksz már ezt mutatja!
Bizakodjál. Hidd el, hogy ha nagyon akarod és hiszed is, akkor sikerül kimászni a sötétségből és megtalálod a boldogságot.
Minden versedet elolvastam. Gratulálok!
A többit majd levélben megírom.
Szeretettel: Kata