Elfogy a bor fakul a szín
Elszáll az álom megnő a kín
Vágtat a világ, s vele az ember
Fitymál az élet unott félelemmel
Fárad a szem is, kiég a láng
Sorvad a cél, kihűl a vágy
Feneketlen kéjnek, lám, kiapadt kútja
Régvolt héjanászok sárgulnak a múltba
Törpül a világ, nincs többé messze
Zakatol a szellem, utakat keresve
Tán nincsenek is utak melyeken járni lehetne
És nincs egy gondolat, mely innen elvezetne