Most is közel a karácsony
Hópihe pihen az fákon
Úton fénylik jeges páncél
Gyorsan siklik ma a szán még.
Kisgyermeki örömkacaj
Felnőtt arcokra mosolyt csal
Vékonyka hang felkiált; vigyáááázzz!
Tovarohan egy apró szán.
Rajta három gyermek ül
Arcuk ragyog hó repül
Rohanó szán megakad,
Három gyermek hóban kacag.
De jó nekik, ó de jó!
Hóban hemperegni jó!
Fenyő tövébe ütköztek
Kacagó hóemberek lettek.
4 hozzászólás
Tudod, versedet olvasva rájöttem, milyen jó is szánkozni! Talán, ha majd lesz unokám akkor majd láthatom azt újból azt a gyermeki kacajt miről írtál. Már nagyon várom. Jó volt olvasni versikédet!
Barátsággal Panka!
Igazi téli idill, felvidultam verseden. 🙂
Kedves Anikó!
Régi szép emlékeket hozott elő a versed. Eszembe jut minden,és mint az emlékek tulajdonosságe elöször csak a szépek jönnek de késöbb…
Késöbb úgy van mint Lois Lowry leírta:
"Az emlékek hatalmas súllyal nehezednek rám. Olyan, mint mikor az ember egy szánkón ül, és mély hóban siklik lefelé a domboldalon. Eleinte üdítő, kellemes a dolog: a sebesség, a csípős, tiszta levegő. De egyre vastagabb hóréteg tapad a szántalpakra, azok egyre lomhábban csúsznak a lejtőn, s végül már teljes erőből lökni, hajtani kell a szánkót, hogy mozgásban tartsuk."
Csak az a kérdés meddig tudjuk mégmozgásba tartani?
Üdv Tóni
Kedves Anikó!
Mivel nekem éppen három kicsi lányom van, éppen aktuális a téma! 🙂 Imádják a havat! Jó volt olvasni ezt a vidám verset! 🙂
Szeretettel: barackvirág